Buddha

 Alattam zeng a szép valók világa

Sikoltó kéj s kin szörnyű kín hörög,

Csak én ülök fönn némán, szem lezárva

A zajló élet s emberek fölött.

 

A vállamon lemondás ködpalástja

És rejtenek mély, színtelen ködök

Az én világom szent, magány világa

A téren túlról, tér, idő fölött.

 

S hiába vív a percek friss csatája

A trónom gőggel, mozdulatlan állja,

Örök homályban, tér s idő fölött.

 

De, jöhet messzi évek sok csodája

Én ott ülök csak feljebb, szem lezárva

A zajló élet s emberek fölött.