Falusi képek4

 A láthatatlan szál, amely lerántja

ágáról az almát, le a földre,

beleráncigál már nemsokára

engemet is, hm, a sírgödörbe.

 

Nem mert bánom, hisz miért is bánnám?

mégis, nem tudom, de még szeretnék

csüggni egyszer a tavasz nyílásán

vagy egy nyarán, mely enyém lehet még.

 

Lássam, hogy a fényt mint szimatolja

füvek orra, kint a gyümölcsösben,

hogyan nyílik egymagán a rózsa

s a borjú az udvaron, hogy szökken.

 

Mélyenjáró gondjaim levetve,

sétálgassak egyszerűn az erdőn

de cserébe mormoljon a messze

Maros völgye, ahogy habra hab tör.

 

Este, mikor hétre jár az óra

s utam álmok közt hazavezet,

tejet adjon anyám egy csuporba

s mellé frissen sütött kenyeret.