Mikor a sziv venul

 Mikor a szív vénül,

azt hiszi megérte 

minden gyönyörét

kínját,keservét,

boldog áldását

az életnek .

.

A régi vas rögök

lassan visszatérnek,

hiába vagy tova 

az életnek meridian

mert a vágy az

marad.

 

Úgy megbékélsz 

a csönddel ,szád

mosollyal kél fel ,

hangod ,bár néma 

mind többet dalol,

mint régen.

 

Sorsod csendben

múlik,úgy békülsz a

semmivel,emlékeid

üresek ,a gondjaid 

bénák,de szíved

tele vággyal,mi 

visszahív.

 

Ne sajnáld a múltat

ne keresd az újat

visszafordulnak ők ,

magukkal hozzák,

az elmúlt hitetlent

az óriási csodát

 orokre.