Minek a hosszu elet

Minek a hosszú-hosszú élet

Mely lassan beborul s derül

Melynek a dal, szépség, művészet

Csak néha szolgál fűszerül?

 

Mire való a sok robot-nap

A lagymatag gyönyör idill

Annak, ki mérkőzik viharral

S akármi vészt, nyomort kibír

 

Minek is sajnál engemet,

ki igy szürke végzetre jutott

Örökké lángolás az élet

Szédítő, sohasem nyugodt

 

Lel kém be messze más világról

Múzsám tenger kincset lop át

Én nem elégszem meg kevéssel

Mesék irányitnak s csodák

.

Szemem nem volt még pisla álmos

S az arcom sem ijedt, fakult

Égek mint óriási erdő

Mit óvatlan kéz lángra gyújt.

 

Halál hamar irigy lesz

igy rám, korán a sírba lök talán 

De nékem ő már úgysem árthat

S addig minden lány az arám

 

Csak pillanatig élni mily szép

Egy szent szilaj, merész roham

Egy izzó dicső mámoros perc

s aztán meghalni boldogan.