Miserere+

-


 Ha kit szerettél, s ronggyá tépte lelked

A misererét csöndben énekeljed.

S ha volna még mit tépni, úgy Te tépd

Zúzd szét szíved és hányjál vért, epét.

 

Könnyed apadjon, száraz csuklás verjen

Hörgő torkodra vad kín térdepeljen

Mert áldozat csak úgy igaz és áldott

Ha minden bűnt szent tisztaságra váltott.

 

Önként tárd hát a szenvedésnek lelked

S a Misererét csöndben énekeljed.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A szívem

-
Kép
A szívem sikoltani szeretne. Kitörni valami bánatos öröm dallamban, halk zenés áhítatban. Néha rohanni szeretnék, máskor megállni valahol mélán csendesen Repülni hullámzó habokon vagy engedni hogy halkan, kezedbe vegyed a kezem, és simogasd a szemem mely csak téged ismer téged szeret még most is, mikor nem vagy senkié sem és vérzik a szívem.        
További információk

Jó csontok-forfdítás--BY MAGGIE SMITH

-
Az élet rövid, bár ezt a gyermekeimtől kaptam az élet rövid, az enyém rövidebb mert -adtam ezeregy aranymézes módszerrel már kioktatott, ezeregy finom átkos, meggondolatlan módon. A gyermekeim elől tartok. Legalább a világ ötven százaléka borzalmas, ez egyhiteles felmérés, bár ezt én gyermekeimtől eltitkolom amennyi madár van annyiféle kővel dobják. A sok imádott gyermek között,egyik tömött zsák elsüllyesztve egy tóba. Az élet rövid s a világ legalább csak félig romlott, és mindenfajta más  idegen között van egy, ki téged tört meg igazán. Bár én a gyerekeimtől titkolom ezt. Próbálják eladni nekik a világot, s hazug házeladó aki sétál csiripelve szarfészken át s magyaráz jó csontokról: Itt ez a hely csodásabb kéne legyen. Sokkal elviselhetőbb kéne legyen az új világ.                              Good Bones [ BY MAGGIE SMITH] Life is short, though I keep this from my childr...
További információk

A rohano percek

-
Kép
  A percek, mint gyors, fürge verebek szállnak messze, fáradt fejem felett Repülnek sietve, mind egymás után S én nézek utánuk némán, sután.   Mit is tehetnék ? És mit is tegyek hogy megállíthassam a perceket e tűnő, sebes, szálló sereget feltartani, ó, mivel is lehet?   Az Idő nem vár. Nem áll meg soha könyörtelen. Nem lankad ostora, egy pillanatig sem tart pihenőt, űzve a perceket maga előtt.   Mint durva hajcsár úgy kergeti őket mindegy az : kinek a percei velem is így tesz. Hajtja perceim mit bánja, hogy nézem leverve.    Kergeti, mint vert, hajszolt sereget néha visszanéz. S érzem kinevet.      
További információk