Tegnap ilyenkor

 Tegnap  ilyenkor  égett  az  arcom

 ;Lobogott  ra jta   csókjaid  lángja

.Ma  sápadt,  halvány  keresztek

Bús  könybarázdák  borulnak  rája  sírva.

Csókjaidért  is,  könnyeidért  is

Csak  engem  vádol  én  bűnös  lelkem

.Te  bűnös  nem  vagy,  én  vagyok  az  csak

.Itt  vagyok :  állom  ;  büntetés  verjen 

!Ha  bűnhődni  k e ll:  én  szolgáltam  rá 

!Neked  csak  értem  kell  tönkremenned

.S  m ikor  könyem hull,  nem m agam ért hull.

Siratom  a  te  megölt,  jó   lelked.

És  futok  tőled,  m int  fu t  a  gyilkos

Áldozatától,  akinek  vére

  —Bűnös  csók  után  égetőn  hullot

tÁtkos  szájára,  gyilkos  kezére