A sors hullamverese

 Ez  már a  sors halkult hullámverése

,mely  elfelejtett minden  dáridót

,a  zátonyokra  bőszen  sohse  támad

s a  vészsirálynak  vissza  nem  rikolt

.Vihar elől elrejtőzni  igyekszik

s  ha  nem  tudja,  elbújni  képes-e

,magába  száll,  a  mély  örök  csendjébe

s kalózoknak  nem  szövetségese.

A  kagylóit sorjában  partra  rakja,

játszik  velük,  tolja  ide,  oda;

már  bölcs:  az elveszített  nagy csodáért

kárpótolja  a  sok apró csoda

.Mögötte  ég,  torlódik,  zúg  a  tenger

,és  visszanéz:  valami  ottrekedt

,aztán  megint kagylók  héjját sikálja

s elnézi a  szivárványszíneket.

Minden  öröm  egy  kissé tulvilági

s  minden  bánat beh  nagyon emberi

!Ez  már a  sors  halkult  hullámverése

,amint a  kopár szirteket veri...