A téliszoba melege4

 December délelőtti napsütés

Oly csendes a szoba.

A váza szájában alázatosan

két szál krizantém

búsan haldokol.

A kályhában pattogva

tűz dalol,

széles hullámok hátán

úszik a meleg.

Agyamig kínnal felkapaszkodik

a nyári zöldek kacajos csodája,

szomszéd fáknak kertembe hajló ága

lobogó ruhám körül

apró kis bokrok dísze

s a csók!

Aranyszín csónak,

melyben vágyunk úszott

s mely ezer jóval kikötött

a szánknál.

Az ölelések zengő ritmusa

Gyötrően fájó a haláltusa

emlékeknek glédába állítása

arcomnak síró, tépelődő mása

ahogy mered a szemközti tükörbe

s csak fut a könny a szívtől a szemig

és onnan vissza

végnélküli  körbe