Kétszárnyu kapun jarunk

Kétszárnyú kapun járunk: ő, meg én

A gazdag és a lerongyolt szegény

Ő ki a házból, én be. Sírva Ő,

Víg kedvvel én. Ő bánat, én erő.

 

Borút talál Ő, én fényes eget.

Ö hallgatást, én szót, amely betelt

Ő árván áll kint és bent éhesen

Én itt is, ott is telten, kényesen.

 

Kétszárnyú kapun járunk Ő, szegény

Mindig a sötét, szú ette felén,

Én a ragyogón, hol Ő sohasem 

Vagy, ó jaj! ezt én csak magam hiszem.

 

Más róla tudja, hogy víg és ragyog

És rólam, hogy az árnyéka vagyok

Nem mindig úgy van ahogy látszik

fordított az a színe, a színe fordított.