Mit nézel úgy a szemembe kedves

 Mit nézel úgy a szemembe, kedves,

önön képed néz bennük vissza rád

Mit keresel a két tenyerembe ?

 homlokod helyét?Vállamon ölelésed ívét

,halántékom megett gondolatod suhanó mását?

Mit keresel még bennem, kedves,

hogy magadra találj ?

Tavak vagyunk mi mind, ím, asszonyok

.Életünk egén vonuló felhők mását tükrözők

.S te, tornyos fellegem, nézed a vizet

,a parttalanba veszőt, nézed, nézed,

  — és íme, nem leled, hogy nem csak téged,

de íves kék eget és homlokod köré gyűlt csillagrajt

is tükröz a mélyedy.