Seta a még mában

 Keserű lett ma máskor oly édes kenyerem

s ha egy-egy balga, ringó rím eszembe ötlött

nem tudtam semmit írni, csak vettem a felöltőt

és kóborlók s a lelkem sír a tenyeremen.

 

Oly furcsa is az élet, eldadogom ezerszer

LA furcsa elmúlás is sajgón eszembe vág most

és hogy nem élni egyszer, milyen furcsa lesz,

milyen egyszerűen szép, mikor lehull a mez

felülről nézem ezt a forgófüstű települést.

 

S ez itt hagyott írások sem lesznek akkor, élet

csak friss virágú erdő lába tövére hullt

lombok sírása, könnyű amarilla szagú

s majd egy kései vándor finom orrába téved.

 

Lassan sötétedik már és fázósra hűlök

fényes sikátorokban. S akkor egyszerre oldalt

meglátok egy férfit. És frissen csattogó dalt szeretnék írni

 s vígan búg egyre száz autótülök.

 

Oldalt kacsint rám s szép, fehér nyakán kis érem

himbálózik, fityeg, kissé szégyenkezően,

s én vele nyargalok már derűs, nagy, kék mezőn.

 Pár lépésről kitartón fél óráig kísér l.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

. Pár lépésről kitartón fél óráig kísér engem.