Országuton

 Amíg az utat rovom fáradtan,

csak úgy hirtelen akaratlan

gyakrabban kapom rajta magam

hogy gondolok sokat múltamra.

Hogy a jövővel nem törődöm,

boldog lesz-e, vagy boldogtalan

hogy törékenyen de, tettre készen

nem az eget nézem merészen.

De szomorúan hajtom meg fejem,

kibékülve a múlttal, a mával,

barátkozom a föld szennyével

mely valamikor eggyé lesz velem.

De a régi, boldog napokból

csak egy forró, szép emlék maradt,

esőcsepp mind fölszáradt a rétről,

a déli nap égető melegétől.