Oszi dallam

 Az erdőben kihalt minden élet

Vetve már az ágya a levélnek,

A juharos méla lombhullása

Tanítgatja lelkünk lemondásra.

 

Elszállott az erdő édes álma

Nem szűrődik dal a lombzúgásba,

még a kis madár is mintha félne

Ebbe a riasztó csendességbe!

 

Szegényesek lettek a virágok

Viseltes a selyem zöld ruhájuk

Hol tavasszal esküvőjük tartják

Dér fedte be a kis patak partját

 

nyoma sincs már a gyalogösvénynek,

 minek ösvény, ha kihalt az élet!

S itten járni ugyan ki kívánna,

Hol hallgat a pásztor furulyája?

 

Csend, néma csend lakik az erdőben

S panaszolok rajta átmenőben 

Szívemre is őszi napok járnak,

Vége van a nótás szép világnak