szembe nezve

 Öntudatom tüzébe nézek

mélázva sok kis, apró lángon

s mi ott lobog a szikrarajban,

fény és árny, képpé babonázom.

 

Emlékerdőm gyűjtött rőzséjét

ráhullatom, csak hadd zizegjen

pernyét-szitáló lángok táncát

meg nem bámulták soha szebben.

 

Jó volna így megsemmisülni

mindent az örök tűznek-tártan

s az életet mássá igézni

jövőt-váró főnix-halálban.