Szerelmünkre

 Mint aki álmában nagyot zuhan

elbódult aggyal, émelygő gyomorral

s kőhöz csapódik rettentő zuhany

mázsás ütésével, vagy kit csontig forral

Forrongó láva katlanok heve,

hová a csúcsról úgy zuhant bele,

hogy azt se kiálthatta szája Jézus!

Estétől reggelig, reggeltől estélig

mellem,ez az égő, kínt forraló katlan

eleven parázzsal,

csordultig megtelik

s neved olvasóját rémülten pergetve,

kezeim kulcsolva esni szakadatlan,

mint az álommal vert csillagok porában

torkig fuldokolni.