tAVASZ

 Tavasz Vasárnap reggel. Frissen csendülő harang

Az ég olyan, mint nyáron a kékliliom

A város rózsaszínű ködben ébred ott alant

és fent aranyló templom ég az ormokon.

 

Legény ballag, szívében édes, lusta unalom

és titkos, ujjongó öröm, hogy íme lát

és íme nézhet s másokat megleshet szabadon

s hogy céltalan bolyongva szép ez a világ.

 

Virágos ablak. Néhány kis galamb röpül, kering

Egy lányka halvány arca. S arrébb csúf kutya

Virágos ablak. Néhány kis galamb röpül, kering

Vidám gyümölcsösök s száz gazdag lombú fa.

 

És így baktatva lassacskán a hegytetőre ér,

mögötte már a templom. Ő mily végtelen

,tengernyi ég és szőke föld! A partszegély fehér

s ezüst-folyó bujkál a dombos réteken.

 

És íme: akkor ott új érzés tölti el szívét,

mereng az örökkévalón és mindenen,

kis életét ott fönt föltárta, lásd, egy percnyi lét

egy pillanat, mely téged dicsér, Istenem!