Bús szonett

 Mar felnyulnek az elet aranyahoz

hajszolt magam ki eddig elarvult

buja szemmel a csillagokra bamult

s nem kozeledett mashoz sem magahoz\

Becéz  a  nap,  a  sorsom  már  nem  átkoz

most  kráteröble  forrongón  kitárult

égnek  zúdítja  mélye  kincsét 

 s  ámultlélekkel  térek  meg  egy  kis  leányhoz..

De  a  halál  é l:  belemar  karunkba

láz  surran  be  bíborló  álmainkba

míg  kapu-nyitói  tékozlunk  erőt

.Mire  meglátnám  már  a  delelöt

:vad  csordamódra  dübörög  a  munka

és  ott  tipor  el  a  kapu  előtt