Isten veled Alomorszag

 

Tengerbe szórtam csónakom virágait 

 És ezzel vége a sok álmodásnak

.A szívem ki a barna földre vágyik,

S a csíllag nézést elengedem másnak

 Alomországból hazajöttem.

 

Összébb a szárnnyal szállni vágyó lelkem

Ez immár nem a felhők országútja

Fészeklakások puha, füves telken

Az oldalukra piros rózsa futva

 .Alomországból hazajöttem

 

Itt nincsenek már lábon forgó várak

Hajlós lomb alatt, vad vírágos halmon

Ott pihenek meg, ha a szívem fáradt

S fejem az édes anyaföldre hajtom.

 Alomországból hazajöttem.

 

Isten veled hát, Tündérország földje

Hova ífjú lelkem álmodozni járt.

Arany mezőíd a felejtés födje

Én már kifáradtam s a falum is várt.

 Alomországból hazajöttem