Altatódal

  Altatódal pihe csókkal,

alszik minden, fortyogva

csöndes hullám a folyóval,

halk suttogás mély ég üstjén,

bágyadt bogár ág levelén.

 

Altatódal. Alszik minden

apró madár pettyes fészken,

kezünk nyoma a kilincsen,

meleg illat gyermekkézen.

 

A felnőtt gond el nem alszik,

a sötétben egyre árad,

úgy megüli a szívemet,

azt hiszem halálra fárad.

 

Ó, csak jönne már a hajnal,

lyukas szalmakalappal

Nem hiszem, de egyre mondom:

sóra-fára nincsen gondom.

 

Altatódal nyűtt takarón

Álmodom a vén darócon:

alma-mellű, merész lányok

gyűlnek össze víg ,derűvel

bűvös ajkú nő-barátok

hetyke bajusz, érett évek,

mindenféle szép tudósok..

 

Végre-végre itt a hajnal,

féloldalra dőlt szalmakalappal.

A két térdem kérges-sáros

így repít a szárnyas táltos.