Cél nélkül

 Kisváros  uccáin  naphosszat

kódorogni  így,  céltalan

,mint  én,  mi  lehet  ennél  rosszabb

 ?Be  jó  is,  kinek  célja  van

!Mi  lehet  kegyetlenebb,  kínzóbb

mint  így  járni,  bénán,  vakon

S  keresni  egy  arcot,  mi  nincs  ott

,a  háztetőn,  a  falakon 

?Két  csillogó  szemet  kutatni

,mi  nincs  sehol,  a  messziben

Csak  lenne,  kinek  megmutatni

tudnám  egyszer  véres  szivem 

!Csak  lenne,  kinek  eldaloljam

az  álmaim,  a  terveim !

Életem  mért  kell  könnybe  fojtsam

és  kabultan,  földre  verve  ím

 ?Miért?  Miért?  0,  senki  sincsen

,ki  meghallgassa  a  szavam 

?Zörgetek  százezer  kilincsenés

  minden  ajtó  zárva  v a n 

!És  kószálom  a  siket  uccák

kígyózó,  mély  végtelenét

.S  az  égre  sikoltom : 

 Hazugság,hogy  szép  az  ifjúság,

  a  lé t!

Hazugság!  Hisz  megfojt  az  élet,

sara,  szennye  szivemre  foly.

S  hiába,  nincs  is  mit  reméljek

;nincs  cél,  kiút  sehol,  sehol!