Madárdalok

 A nagy, hullámos búzatenger

Tele van dalos szerelemmel

Ezeréves melódiákkal

Ős ugarok nagy, érző lelke

Beszédes hite, láng szerelme

Karolják egymást a virággal.

 

Kék ég alatt, szárnya kitárva

dalol a róna poétája

S a nap aranysugárba vonja

Ég mindenütt a dal varázsa 

S belepirul a hallgatásba

Vándorfelhők fehér korongja.

 

Ős ritmusoknak lágy csengése

Magasra szálló büszkesége

Ott lobog a pacsirtád ajkán

Mintha keleti rengetegből

Valahonnan, őrtüzek mellől

Szállna ide egy síró dallam.

 

Nem érti meg azt az avatatlan

Szomorúan szép mi van abban

Hallgatni a pacsirtaszóra,

Hogy amerre ez a dal elszáll

 

 

Szomorúan szép mi van abban

Hallgatni a pacsirtaszóra

Hogy amerre ez a dal elszáll

Miért szebb az ég, a föld , a fűszál

A pillangós ,virágos róna