Mondd
Mondd, tudsz-e szenvedni
Van-e könnyed annyi
És olyan forró
És olyan forró
Volt-e bánatod s emléked
Mitől keserűre csügged a csókod
.Mely kisért és gyötör
,Mint gyereket az éjjeli rém ?
Van-e mosolyod még
Örülsz-e, ha látod a táncoló napsugárat
,Am int aranyszeplővel hímzi a zöld levelet?
S az esti csillagfényt, ha nézed
El tudsz-e merengeni egy dal halk ezüst szavára ?
S egy virág illatára lecsukódik-e a szemed ?
Mondd, a két kezed lágyan simogató
Ha fejemre teszed, elsímitod, elcsititod
A z én fáradtan szomorú szívemetet ?
És maradt-e vágyad ?
Forró-e még a csókod?
Szelíden, bízón, hittel tudsz-e ölelni
S ha kell, csóktól, mámortól menten is,
Hosszan csak az én szemembe nézni ?
És mondd.
Oh mennyi kérdés fáj e még
Ezer és még annál is több
A z egy, az örök, az első
De jaj, én már szeretlek
És minden kérdés, kétség,
Már késő, már késo
felelni rá
Megjegyzések