Vidám -altatódal

 Altatódal pihe csókkal,

alszik minden, fortyogva

csöndes hullám a folyóval,

halk suttogás mély ég üstjén,

bágyadt bogár ág levelén.

Altatódal. Alszik minden:

apró madár pettyes fészken

kezünk nyoma a kilincsen,

meleg illat gyermekkézen

A felnőtt gond el nem alszik,

a sötétben egyre árad,

úgy megüli a szívemet,

azt hiszem halálra fárad.

Ó, csak jönne már a hajnal,

kifeslett szalmakalappal...

Nem hiszem, de egyre mondom:

sóra-fára nincsen gondom.

Altatódal nyűtt  takarón

Álmodom a vén darócon:

alma-mellű, merész lányok

gyűlnek össze ,derűvel

bűvös ajkú nő-barátok,

hetyke bajusz, érett évek,

mindenféle szép tudósok..

Végre-végre itt a hajnal,

féloldalra tolt szalmakalappal...

A két térdem kérges-sáros,

így repít a szárnyas táltos