Az őszi éjben

 Szikrákat viharzik az ég kereke

csapodár villámok között,

vészharangot húz a szél fergetege

száraz faágak mögött.

 

bűvös ,félelmetes osi gyönyörrel,

szállnak esték hűvösen,

s reám integetnek lombtalan fák

csupasz testtel.

 

S porladó lombok, csipkés széleket

teregetnekk őszi zenére,

hosszú utakon gurulnak zizegve

a portól lihegve.

 

testemet befogjak sötét ,vad szörnyek 

nyüzsgő szenvedéssel,

s oly kilátástalan az életnek terve

a megnyílt őszi éjben.

 

s érzem az idegen leheletek illatát

az évszak ébredésével ,

s úgy fáj a zavart idő kegyetlensége

testemet érintve .