Nelkuled lenni

Meg próbálok nélküled lenni 

elfelejtem kemény tekinteted,

megpróbálok szenvedőn létezni,

régmúlt kedélyek emlékében 

 

s fázósan kabátom összehúzom

és sálam nyakam köré tekerem,

s csöndben ballagok az éjben.

magamra maradtam szerényen.

 

Csalóka hited eltűnt nesztelen,

vajon merre van eldugott fészked

hol minden reád emlékeztetett

bársonyos csöndes melegséged?

 

Testem ridegen megdermed.

már nem is emlékszem szemedre,

régen volt hogy felém villogtak ,

tüzes pillantásod kiégett az éjben.

 

S már csak emlék az őszi szélben

és fodrosodik a lehullt levelekben.

Nem szenvedek, sodródok az élettel,

ha lehunyom szemem talán létezel.[W.B.]