Erdemelten---Wilhelem orminisan

Voltam ébredésben ,könyörtelen
mikor már minden elveszett ,
sajnálat ült arcomon eleven ,
szenvedés nélküli szüntelen

átkosan szikrák táncoltak ,
öklömben fogtam haragom
féltően óvva ,keservesen
játszottam velük elszédülten .

Mert lehet az élet egy ajándék
bár törtető keserű öntudat kísér
átfogó karok gyürüként ölelhetnek
ha nincs értéke, bárhogy is dicsér .

Mert ábránd leszek üres légben
keresem majd támpontom egekben
rózsákat fűzők telt kontyom ékére
és áldom az isteneket bőségesen.

Fájdalmam nyugszik tovább csendben
imáim suttogom képzeletben ,
sajognak vágyaim kedvveszetten
és szívem vérzik lassú kényelmében .[W.B.