A múltamon is túl-----Wilhelem

Ifjú Világom tiszta horizontjába
belefér ifjúságom szinte egészen ,
napot fogtam varázs szavakkal
színes szivárványokon ballagtam.

Számláltam hársfa leveleket
melyeken átszürödött a fény ,
harmatos kemény virradásokat
vöröses démonokat kergettem.

Voltam szerelmet táncoló , kedély
s csókot osztottam édes kéjjel ,
voltam barát, szívvel, lélekkel ,
s kacagó lány tiszta érzelmekkel.

Szerelem is ért tengerpart homokján
arany csillagokat hagyott nyomomban
testem finom illatával kergetőztem
s Ámort lőttem vígan a saját nyilával.

Ma már takarodót fúj a szél felém,
kékes ,vöröses páradús estéken
s a fagyott fekete szárnyas árnyaktól
láncokba ütközik minden lépésem.

Ma már csak nehezülnek terhek rajtam
csupa ferde rímekben találgatom
miért változik a világ mindennapja
és örülök egy_ egy kedves barátnak.

Mégis keményen állok a hold alatt
ifjúságom boldogan hozzám ragadt
csókos vígságom bizsergése matat
a szivárványos sejtelmes ég alatt. /W.B