Eggyé forrt kert ------WILHELEM

Kertünkben lángoló piros rózsák
akácfa árnyékában nőttek árván
a kertünk fái magas koronákkal
őszi napokon már  nem virágoztak.

Régi kertünkből nem maradt semmi
új virágok nyítják szírmaik , a régit ,
a magas fűzfák  is szomorúan lesik
a krizantémok virágzásait régimódin.

Minden a miénk órák percek között
a környezet nem számit ,akár az idő ,
úgy összeolvad az új és régi dallam
valahogy mindig van, nincsen  kudarc.

Mindig következik egy új  nemzedék
ki megbecsüli kertünk, míg nincs vég
sehol sem tépnek le virágot éjszakán
az őszi hold sem adja olcsón el  magát.

Mindig itt leszünk ,a kert hajdani
harminc év után sem lehet lemondani
ha  ma abbahagyjuk nem bírjuk elhinni
hogy e szent feladat eggyé tett minket.[W.B.]