Te édes-WILHELEM

Te édes
Ránk záródó éjben, te édes
a boldogság ránk ereszkedett ,
tudjuk , hogy mi ketten
mindig ugyanazt keressük
a vacogó éjben ,
forró álmokat szívünk hegyén ,
amíg
a szikra lobban egyre -egyre
félelmesen ,
a játék húrjai kegyetlenek
véges ütemből a végtelenig
elvesztődnek.
De nem menekülhettünk ,
a titkos vágy oly egyszerű
csak ölelni és ölelni ,
amíg a ravasz Ámor
kacag felettünk .
Kígyózó karok,könnyű testek ,
ittas gyönyörök ,
majd könnyek
s a vágy marad gyötörten
ott menténkben ,
ahol a szerelem született.
Majd jönnek a könnyek
melyek lezárnak mindent
félemletesen.
[W.B.]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amerre mentem

Menni valahova

SZŐLŐSZEDÉS