A vadalmafa--Wilhelem

A vad erdő oldalában
almafa egymagában
szárat törzse alig látszik,
minden féreg rajta mászik .

Nagyon régi,teste odvas
nincsen alma ,ami tartsa
már a madár sem ül ágra
megkopott az idő rajta.

Ahogy tavasz közeledik,
és a fecskék mind ellepik,
mintha megváltozna kedve
hegges sebeit is kikezelte.

Vén a fa ,de kedve régi
visszatér bele az erő,
vajon fecske madár volna
ki a kedvét meg is hozta ?

Bármi legyen, én nem bánom,
csak lássam rajta a virágot,
mert az almafa virágja ,
olyan, mint az én szép álmom.

Látom megjött már a kedve ,
a sebeit már elfeledte ,
dúsabb lett a fának lombja,
kivirult a tavasz rajta .

Kivirít még sok ép ága,
lombjánál több a virágja,
szellő lengi, méhe járja,
s csipog fecske az almára.[W.B.]