Nélküled--WILHELEM

Az időt nélküled elvesztettem

szét váltak percek értelmetlen,

tébolyi csend fekszik mellettem

kopognak szerelmet, véletlent.

Fulladt mámorban elvesztem,

öntudatlan félig védelmeztem

lázas tüzet mi bennem szétesett

lábgja már rég kiégették lelkem.

Ajkam és repedt ajkad között

hideg jég fullánk beköltözött

testem sejtjei elüszkösödött

mennyi hazugság s őszinteség.

Nélküled az idő megdermed

szeretni csak fölfelé érdemes,

semmi sem olyan mint régen

szerelmem elveszett veled.

Visszapörgetném reménytelen

szemem lesne ébrenlétben,

de csak csendes emlék közt

nézem az elszaladt perceket.

A csöndnek csapdájába estem,

pupillámon szárnyal tekintetem,

a messzeség kapujában állok

és várlak tűzláng és füst között.[W.B.