Fáj hiányod--WILHELEM

Hiányod megint bevájt szívembe
csak sápadt lehelet száll
bennem , minden hitetések
győztek kegyelemmel ,
mert győzni szerettem
és asszony lettem.
Később kiismertem magam
erre , meg arra kóboroltam
az illatok egymásután szállnak
utánam
tagadva titkomat .
Felelet nincs hiányodról
szél sem rebben ,
de meddig várjak utánad
ha a csonka híd karfája
ami volt kezünk támpontja
már rég elmállott a szélben.
Kitudja hol és merre
ott vagy egy másik szerelemben ,
s ha keservesen csüggedek
csak éveket kesergek
hosszasan múló gyűlöletet ,
mely bűvkörödben megreped ,
csak szenvedély emlékeztet
hogy fáj hiányod
és minden rossz meg jó
mit veled megéltem . [ W.B.]