Köszönöm--WILHELEM
nem feltűnő ,hogy konokul mi ketten
mindig összeölelkezve a tömegben
egyre egymást keressük szemeinkkel.
Köszönöm hogy mindig mellettem
minden voltál, ami tőled telhetett,
velem szemben a kifürkészhetetlen
meg-meg próbált szövetkezni ellened.
Milyen egyszerű, szeretsz, szeretlek,
lehetnénk könnyed személytelenek,
megpróbáltunk mindent kíméletlen,
de van benned minden hova lennem.
Kitárt karodban meleg vágy , ölelés,
titkos vágyam, mondd, hová tereljem
ha szerelmünk, amely annyit veretett
közöttünk maradt mint legfőbb érdem.
Már az ész se gátol nagy gyönyörben
boldogságunk egy magános, lendület
összekötnek zenélő emlékek kegyelme
mely zúg s én hajlok mint a nád benne.
S ha végtelen őszülő estéken hidegben
egymáshoz bújunk a kályha melegében
még száll felém édes forró leheleted
tudom hogy kellek,tudom hogy kellek.
Megjegyzések