Ravasz a lélek-WILHELEM
keres magának máshol új ízeket,
majd kétségbeesetten figyelget
mennyire sikerül hogy észre ne vedd.
Olykor- olykor talán egy véletlen
előfordulhat és hogy elképzelhető
botlások, bicsaklások, térdre esések
míg megtalálja a változásnak erejét.
Lassan az ész aki lábát megveti
és folyton a kimért utakra tereli
lehet több hévvel, a nap vesztő,
de nem alkudva, mert az már késő.
Mi vonja, mi csalja? a lélek törvényét
s közben keresi az utak ösvényét
hogyan osonjon vissza csendesen
zavarban lenne, enyhe szégyennel.[W.B.]
Megjegyzések