Dzsungel ösvényeken

Dzsungel ösvényeken

Egyre egymás ellen állunk szembe
megfontolt gondolatokkal kimérten
árnyékok tapadnak hiszékenyen
bizsergő közöny száll ingerülten.

Aggodalommal nézzük egymást
dzsungel liános ösvény bozótján
szorongások,félelmetes mondatok
fecsegnek közöttünk egyet-mást .

Félreértések apró sorozatában ,
bízunk a mindennapi szennyben
bebalzsamozott testűnk illatában
tisztán szálló kiáltás régi lehelete.

Farkas szemet nézünk önmagunkkal ,
szeretetben erőt adó szenvedélyünk
árnyakat kergetnek továbbra velünk
csendben lassan magunkra ismerünk.

Régi képek eltűnnek halkan zizzenve
bár szívünkig hatolnak felszisszenve
elevenebb öröm sosem lesz közöttünk
árnyékaink maradnak mögöttünk [W.B.]