Válasz nélkül--Wilhelem

Megbokrosodott éjszaka után
undok tökéletesség
lep meg,
mely menekvésre kényszerít
s bűnbánóan hagyom ágyam
vetetlen.
Bocsánatba torkollik minden
miközben felveszem
kék harisnyám,
mely talán kivédne
egy újabb perzselő
kéjes simogatást
átitatott gonddal
mint egy vigaszként,
hogy csak ennyire telt.
A szerelem túl gyors volt
a nászi ágyon,
 rövidzárlatos kívánat
veszedelme, mely
csömörbe torkollt,
mikor asszonnyá tett
szavak nélkül
véget nem érő éjszaka át
férfi ösztönökre bízva
a durva cirógatást.
Kérdésem válasz nélkül marad,
csak cigaretta füst remeg
enyhén lilás gőzben
mindenfele
s a csend beszél,

míg két szempár figyelme
tanúskodik reggelben
a történtekről .
Majd a délelőttben
hálafélét érzek személye iránt
együttlétünket egyengeti
maga módján,
szereti a kék harisnyám,
mely
biztos meleget terjeszt
üzenetként
feszesen álló combomon.
Bosszantott a csalóka vágy
mely unta már
a sikamlós vergődő szerelmet,
csapzott hajunk összevegyült
s ölembe szelíd melegség
keményült ,
szótlanná téve betelésünk .
De a kérdés újra elkerüli
figyelmét
s gyengédségem tettre készen
szerelmet mímel,
a szó egyszerű lenne
az a "szeretlek ? - szó
sosem hangzik el. [W.B.]