Intelem---Wilhelem

Tudósok s bölcs könyveik utalnak
arra, mit versbe írogatok megint
mióta élünk, itt gonosz hatalmak
sugallatának voltunk rabjai mind.

Valami csoda  vonz , hogy testedig láss,
csak ritkán tovább, tán épp a tilalom,
s a tilalmat, kár minden bölcs tanítás
lábbal tiprod s megszeged szabadon.

Jaj annak, ki egyszer  is hinni merte,
hogy a föld sara nem fröccsen fejedig
lükető , vénák viszik testedbe szerte,
szívedig épp, mely bent lakik rejtve.

Tömörülnek ott, amit talán a kezdet
során véred még erőddel legyűr ,
később az ággyal kell napod felezned,
 mind több közted s az ég között az űr.

Figyelmeztetés  ha késik, már a hála
szavak  helyett vad átkos szóra talál,
megdöbbent társad hirtelen halála,
meglep és félsz,hogy közelben állj.

A vég, melynek gyorsan elébe mentél,
szemed sötét, lassan tör fel a könny
úgy rohantál utadon, mint ki nem fél,
és nem marad nyomodban kő kövön.[W.B.]