Két ima-Wilhelem

Magamban rád gondolok, fájva,
ugyanakkor a kedves édesanyádra
tudom hogy becézget és szeret
boldog jövődért ó hogy remeg.

Akár az én anyám, értem s érted
imádságokat küld egyre fel az égre
a két asszony egymásról nem tud
imádságuk egy és egy  a szent út.

Néha oly fájó érzésem támad
miért nem ismerem édesanyádat
miért nem csókolhatom azt a kezet,
mely kiskorod óta óv és vezet?


Miért nem nézhetek két szemébe
en is imádkozva , úgy keservesen
simogatni  benne,valahogy szívvel
hogy fiáért most két imát mond el.

Az egyik az övé,a  másik az  enyém
egy-áldássá olvad szeretett  fia fején,
hátha belém látna lelkem szívszaván
s magához ölelne, mint az én anyám.