Ne nézzek másra

Nem így akartam emlegetni titeket,
ti erős férfiak, kik szerettek hű nőt,
másképp akartam vallani rólatok,
fals álmok között búgó alkotóerők.

Mint egy kérdőjel, repdesnek előttem
szürke elmétek képzelőerővel öntve,
van-e bennetek ostoba láz a szívben,
vagy csak a test mozog késő éjjelen?

Elfog az undor paplan alá reteszelve,
érezve émelygős, vad vergődésetek,
szorongó gyomorral, dobogó szívvel
még hallom némán hangotok jelzőit.

Csukott szememben halvány fényekre
most jól látom kemény arcotok élét,
nagy szeretettel, dorgáló esdekléssel
elöntött szégyenem kétségbeesetten.

Titkon kukucskálok, látok szemeket,
őrzik testem, ott vannak, nevetnek
elbűvölten paplan felett dermedten,
hogy másra ne nézhessek felettetek.