Magam ajándéka
örömökön és tragédiák csúcsán,
különös életem külön jussán
a vers a sorsom egy ajándéka.
A versek mint valami karok
megölelem azt, akit akarok,
s híd is a vers profán fejek felett
átjön rajta hozzám, aki szeret.
A vers az én kitárult életem
mindennél több a vers nekem
több az örömnél, több a csóknál,
több minden, minden földi jóknál.
Nem sokan tudják,hogy ki vagyok
azt hiszik, az vagyok, ami akarok
sokan szeretnek oltár elé visznek
s ujjonganak, hogy helyettük merek.[W.B.]
Megjegyzések