Az örökké határa---Wilhelem

Úgy támaszkodunk mi marad arra
hisz oly semmi lett kívánatunk ára
oly bölcselettel izgulunk hamar
helyzettől függően különös lázban .

Szétszórt ruhák levendula illata
már az sem a régi,virágok mása,
nem terveztünk soha reményt jóra
még akkor sem ha tereltek volna.

Tudatlanságunk mindennek az oka
végig játszotta mindenki szerepét
csend fogan ,egy félelem felszakad,
csak a tudattól is mindenki szalad.

Ahogy tünedezik az ifjúság láza
múlik szőkeségünk üres szobában
hamar jöhet bármi, gyors akarat
körülbelül egy -két másodperc alatt.

Kell örökké élni, nem kell búcsúzni
szívünk még kamasz és kecsegteti
éltető alkalom s a vásárok színei
bíztatnak, - élni vidáman nevetni.