Álomvilág

Puha álmom néha tolvajként les
sarkában ködös árnyék keres,
hajdani álmodozó asszony vagyok
nem kell magam soha megadnom.

Hívó hang fut álmaim szűk résein
ütemes éneke néha hosszan tartó
siralmas panaszom egyre kitartó
élesen fonódik köréje szenvedés.

Arcomat lassan fény felé fordítóm
útjaim fonalát unottan elhagyom
álmom feléd kergeti boldogságom
hozzád visz utam egyre ,tudom.

Ne szeress senkit, engem csókolj
csókom tűzként égesse arcod,
vad vágyam nyugalmat osszon
pillámra könnyen tapaszd csókod. [W.B.]