Bezártam
ezt a titkosat, furcsát, boldogat
melyből csak ráncolt homlok maradt
és a tíz éves izgalom szétszakadt.
Hogyan érezzem, s hogyan nézzem
hisz mellemre sosem tűztem fel,
előlem is lánc és lakat alá rejtettem
látszólag takarja be a por,békével.
Figyelem, mások ajkáról be könnyen
indulnak szavak, rondák bűnösek
míg én, akármilyen szép vallomásra
úgy érzem,hogy tiltott mérget eszek.
Nem tudhatod , én belenyugodtam
bennem marad zárva,az örök titok
ezt az oldalt mások hogyha látják,
képtelenség, de én rá sohasem nyitok.
Sokszor szerettem volna kiáltani Neked,
míg a Sors sötéten közöttünk nem állt:
hogy mi voltál nekem: barát, szerető,ember,
szerelemem minta és férfi -ideál.
Most éghet robbanásig a kályhám
a szép napos tavasz hiába hiteget,
én belőlem kint ennyit látnak csak
mily vidám s közben szíve megmered..
Megjegyzések