Kietlenség

Karjaidba vetettem magamat,
tégy velem , amit akarsz
megszállt a titkos akarat
nem húztam határvonalat.

Testemből építetted fel magad
most  tudom milyen sokat érsz,
gondoltam, ha, befogadsz
még mindig jobb  a semminél.

Lettél volna bölcs,  kegyetlenebb,
megfáztam volna nélküled,
de befogattad könnyű  testemet
s én csak erre emlékezem.

De máshol fekszem  ágyad helyett,
miért tetted ezt én velem?
Zsibog a testem, fájó fény dereng
s úgy  zokogok meztelen.

Létezhetsz még, mert léteztél

szerethetsz még mert szerettél
befogadtál, de sok voltam neked
lángoló szívvel  megégettelek..

Azért,ha   néha szenvedek is én,
panaszra nem nyitom föl ajkamat,
vigaszt  találok ajándék kereszten
amit tőled kaptam bizodalmamért..