Az ember élete

Nem is tudom miért gondolok rád,
nem tartozunk semmivel egymásnak ,
hogy ki mit rombolt végül is magával
ezért nincs ítélet ,kőtáblák sem állnak.

Rózsa illata száll vígan ablak résen,
köd, nyálka úszik a légben ,úttesten,
szerelmünk lézeng kéjjel folyó szélén
összekapcsolva a megtört öleléseket.

Kering -kavarog, örvénylik sebesen
takarót terít szerelmünk testére,
megbűvölten repül a bizsergő sebre
simogatva a történtet engedelmesen.

Boldogtalan lettünk egy pár évvel
micsoda fájdalmat okozott a szenvedés ,
gyakran tűnődöm,de aztán felejtem
a forróságot ,melytől szívünk vérzett.

S gyomrom mélyéről jövő remegések
felpergetik szívem fájdalmas törését ,
de elmém még életben tartja fölényesen
a csók lihegését,gonoszan és szelíden.