Lázas álmok
kitárt pitvarok lázas kapujában,
zamatos töprengések barázdáján
mindent maga felé seper bánatában.
Valami ősi nyugtalanság honol,
őszinteséget szítt fájdalmában,
sorsomba csempészett holt titkok
határtalan önzést marasztalók.
Mert mindig közbejön bűntudat,
borzalmas napok keserves lángja,
nem csillapítja mosolyunk álmát,
beragyogja ajkunknak forróságát.
Szívek közé rekedt hét ajtó lakatja
nem mindenkinek nyitja apró titkait,
örökkévalóságban megkövült vágyak
moccanás nélkül maguktól távoznak.
Megjegyzések