Ha majd visszatérsz

Majd ha jön vándorlásod
és útjaink válnak,
belem vésődött sok csókod 
bennem megakad.

Mert nem lesz nálam éked
sem ölelésed,
majd elfojtom a semmibe,
türelmességem.

Majd az elhagyott percben,
elfogy érzésed,
de jusson eszedbe testem
simulóan öledben..

Jusson eszedbe hajam színe
tiszta szemedben,
fátyol hangom halk zenéje
érjen füledbe.

És ha majd félénken kérdem,
kinek ajkát illeted,
legyen tétova halk válaszod
a másnak ölében.

Meglátod majd mosolygok
magamban békésen,
várom megálljon vándorlásod 
könnyező szívvel..[W.B.]