Kereszthuzat

Uram rég figyelem önt, figyelem
hogy a volt kedves felesége,
kinek nem volt soha önérzete
magának még annyi sem türelme

hozzá, és ott hagyta régóta
a kis Fecske- bárban kávézva
más férfi karjában dorombolva..
Mosolya fekete színt átfüröszt

a kávézacc és rúzsfoltok közt,
én magát figyelem szemközt
pipámba dohos dohányt tömök
s a Fecske- teraszán ,röhögök.

Maga fejet fordít hirtelen másfele
néz,tekintélyes piros mellényét
igazítja rendbe,kedveskedve
a hölgy előtt ki maga mellé leült.

Hirtelen menekvésre készen lenne
lemondóan legyint-mi a fenébe,
és kalapot emel a hölgy előtt,
pedig nem is olyan szép szegényke.

Jobbról gyűlöl, bal felől végtelen
mézesség ,oda se neki-ízléstelen
nem az első eset a Fecske- jelenet,
kompromittáló - alkalmas hely lett.

Maga nem tudja ,miért figyelem,
mert a nő ki ott ül maga mellett,
az én kedves nejem -dicsértessék,
még visszanyerhetem, de elvetem.

Csak udvaroljon,mit tudok tenni
egy pillanatig farkasszemet nézni,
Jerikó fala omlott le előttem időben
amivel jól jártunk mindketten,feltétlen.[W.B.]