Maradj velem
beszélgessünk ,ahogy szoktuk rég
hasalva a fűben a sötét folyónak
partján, egymással összebújva.
Meséld el újra szép mesédet
a célról, melyért százszor is
érdemes újra kezdeni, az életről
s a szépségről mesélj! drága
mosolyod írd vidáman alá
a harmatos levélre, virágok
színével üzend meg szerelmed,
ringó gyümölccsel bólogass! Ha már
útra kész is minden csomagod, a percben
midőn kocsidra szállnál, jussak
hirtelen eszedbe, jer hozzám még
bármikor és még egyszer ölelj meg!
Megjegyzések