Virágos rímek
micsoda csalfa délutánok futnak,
átizzadt éjszakák követén
ketyegnek rímeid megújultan..
Mint aki szemléli halkuló jövőjét
metaforába fojtja keservét,
a selejtes ,tárgytalan délutánba
mely talán szebb lesz fölöttébb.
Hétköznapi illatos izzó égen
átfut zavartan kacsintva a szél
boszorkányos ,bűbájos idő mentén
vígan fújja éved, amikor születtél.
A vissza nem hozható múló idő
elmerengve romlásba kerget
feltekerve hajtod víg emléked
elérzékenyülve megleped idődet.
Mert fontos neked az esti szél
kócosan fújja sápadt arcod rímeit
opálos légüres tér nyílik feletted
visszanéznél ,de nincsen merszed.
Mert tetszetős e földnek dicsősége
röppen szabadon, néha tréfát keres
álmaidnak sötét mélyülő gödreiben
éberen hív tisztább, rímes jelenidőbe.
Megjegyzések